Divat lett a hastánc és minden, ami divatos sokat és sokan foglalkoznak vele. Nincs egységes elnevezése és igazából a meglévők közül egyik sem tükrözi mélységében e tánc teljességét. Nem ismerjük valójában honnan ered, nem ismerjük a korát. Sok történet kering róla. Van, aki úgy véli Egyiptomból származik és a papnők tánca volt a szentélyekben. Később „kikerült” az utcára és egy nagyon szegény lány elkeseredésében táncolni kezdett a templom előtt. Annyira csodálatosan csinálta, hogy aranypénzekkel jutalmazták. Ezért viselnek sokszor pénzérméket szimbolizáló díszeket a táncosok. Mások szerint a török pasák kiváltsága volt a háremhölgyek egzotikus mozgásában gyönyörködni. Van, aki a cigányság féktelenségét, végtelen szabadságvágyát véli felismerni benne. Titokzatos és ellentmondásokkal teli, még azokban az országokban is, ahol megőrizték ezt a sokszínű táncot. A Közel-keleten felöltötte magára a nemzeti sajátosságokat, „beépült” a néptáncba. Ezek általában egyszerűbbek, gyakran a nép életéből merített történeteket mesélnek el. Esküvői szertartást, szerelmi történetet, vagy kenyérsütést, vízhordást. De magukba hordozzák a hastáncra jellemző mozdulatbéli sajátosságokat. Tradicionális és modern, akár diszkó stílusú zenékre is művelik manapság. Érezhető azonban, hogy az egyiptomi orientális táncot mindenhol ismerik. Igen kifinomult és látványos mozdulatvilága miatt is közkedvelt. Ezért a világutazó, aki szívesen nézi meg az előadásokat, gyakran nem is sejti, hogy pl. Törökországban, vagy éppen Tunéziában végül is egyiptomi stílusú táncot lát a szórakozóhelyeken, kissé átformálva. A folklór esteken pedig majdnem biztos, hogy a fantasztikusan színpompás népviseletbe öltözött táncosok után szintén „színre lép” az egyiptomi tánc. Ugyanilyen mértékben elterjedt az egész világon hozzá tartozó gyöngyökkel, flitterekkel gazdagon díszített öltözék is. A felvilágosultabb országokban már lehet fedetlen a has, de Egyiptomban az még a mai napig sem megengedett. A felületes szemlélő annak láthatja, pedig vékony, áttetsző nylon anyag takarja.

Talán nincs olyan tánc, ahol a táncos személye, személyisége annyira formálhatja, átalakíthatja, megváltoztathatja ezt a táncot. Nem arra gondolok, hogy egyre furcsább és „nyakatekertebb” mozdulatok születnek. Ez a tánc nem „tűri” a mesterkéltséget, mert akár milyen „ügyes” is az előadó, nem lesz élő és eleven az, amit csinál. Ha a mozdulat emberi és természetes, belülről áradó, megszülettek és megszületnek az új stílusok és irányzatok. Hiszen semmi sem lehet örök és állandó. Ez mindig a táncosnő varázslatosságából ered és áramlik. Később a követők csak gyengébb utánzatokká válnak. A lényeg az, hogy a táncos rátaláljon a saját stílusára.

Lussy, az egyiptomi, igen népszerű, és tisztelt sztár táncosnő nyilatkozza a következőket: „Egyiptomban gyakran mondják, hogy meglennénk a piramisok és a Nílus nélkül, de a hastánc nélkül nem élet az élet. Nekem nem tanított senki semmit. Sem szerepelni, sem táncolni. Magamtól tanultam. Amikor fellépek a színpadra, becsukom a szemem, fellazulok és mindent érzek. Hogy hogyan adjuk elő, az a szívünkből, belülről jön.”

Ibrahim Akepur (tánctanár):
”Azt tanítjuk a táncosoknak, hogy nagyon ruganyosak legyenek és képessé váljanak minden dallamra válaszolni, és azt lefordítani mozgásra. Mint ahogy az énekes a zeneszerző hangjegyeit kelti életre, a táncosnak a testével kell énekelnie. „

„Lussy valóban fantasztikusan táncol. Nincs egyetlen mesterkélt mozdulata sem. És nemcsak attól ilyen csodálatos, hogy Egyiptomban született. Érezhető minden mozdulatában a tisztán, őszintén közvetített energiák áramlása.”
Ezt a képességet magunkban hordozzuk, kérdés az, hogy engedjük e a felszínre törni, vagy megadjuk magunkat félelmeinknek.

A hitünk, a nagyon erős hitünk segít a felismerésben.

” A tánc(…) az istenséggel azonosulni
kívánó lélek mozgásának térbeli
ábrázolása, szimbóluma, egyúttal
mágikus cselekvés(…)
A tánc ritmusával a világmindenség
ciklikus mozgása rímel,
s az Ég és föld közötti harmóniát
hivatott helyreállítani.”

Szemadám György (Jelképtár)